2012. július 20., péntek

Nélküled elégek



Hiányodra már nincsenek is szavak,
csak a bús magány az, mi legbelül fojtogat!
Szemeid szerelméért mit nem adnék ,
csak néznélek órákon át, másra nem is vágynék!

Néznék némán csillogó szemeidbe,
elúszkálnék bennük, mint halacska a vízben,
egymás pillantásában megfestenénk a végtelen képet,
összekeverve a bennünk rejlő eltemetett szépet.

Aztán óvatosan magamhoz húználak,
megölelgetnélek és megcsókolnálak,
s óvó öleléssel, szerelmemmel vígasztalnálak..!

Aludni volna jó, s már olyan régóta érzem ezt,
elfeleve minden bút és kínt,
elkerülve életem bedőlt álmait !
Megérintettél, s azt hittem újra létezem !

De nem értesz meg és sajnos én sem értelek!
Hol kezdődik egy szerelem és hol ér véget ?
Mindig elakad útközben valahol,
s én soha nem érek el oda, hol örökre élhet !

Pokolban, nem szeretve élek, s nagyon félek attól,
hogy soha többé nem érzek,
s nem a boldogság perzsel fel a szerelem tüzében,
hanem a poklok kínja lesz az, amiben
Nélküled elégek !!!



Csak annyira szeress..



Csak annyira szeress, hogy elhiggyem, létezem !
Mert nem tudom különben, milyen ez a Szerelem..!
Fényes ösvény, vagy fénytelen ködbe vesző érzelem..?
Most lelkem kereszt alakot ölt testemben,
hogy a reménytelenség keze rámfeszíthesse abroncsát,
elvéve reményét ennek a szép, boldog szerelemnek !

Csak annyira szeress, hogy elhiggyem, létezem !
Mert így csak azt tudom,
milyen ez az elátkozott szerelem !
Elhoztad lelkembe a szívárvány összes színét,
s túl hamar el is vinnéd ?
Nem hagynál mást, mint a hollófekete színű szenvedéllyel megírt
elérhetetlen látomást..!

Csak annyira szeress, hogy elhiggyem, létezem !
Hisz meghalnék százszor is, hogy újra születhessek,
akárhányszor születnék újra, mindig Veled lehessek !
S ha bántanak, vagy bánt az Élet,
felmelegíthessem örökre szíved,
szívem melegével!!!

Csak annyira szeress, hogy elhiggyem, létezem !
Úgy szeress, hogy bőrömbe bőröddel vésd neved,
mint a kristálypohár falán a finom metszet,
de törhetetlenül....!

Ha elém teszed acélerős váz mögé bújtatott érzékeny lelked
szomorú darabkáit,
kérlek, ne védd magad tőlem ily kegyetlenül,
hogy elveszítsem hitem még megmaradt foszlányait..!
Mert így érezve létezni,,, ?
Kérdem magamtól...
- " Van e még reményem szeretve lenni...? "

2012. március 7., szerda

A legfontosabb



"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedbe vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelenktéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak, ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól furcsáló tekintetet kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértené."