Csak annyira szeress..

Csak annyira szeress, hogy elhiggyem, létezem !

Mert nem tudom különben, milyen ez a Szerelem..!

Fényes ösvény, vagy fénytelen ködbe vesző érzelem..?

Most lelkem kereszt alakot ölt testemben,

hogy a reménytelenség keze rámfeszíthesse abroncsát,

elvéve reményét ennek a szép, boldog szerelemnek !

Csak annyira szeress, hogy elhiggyem, létezem !

Mert így csak azt tudom,

milyen ez az elátkozott szerelem !

Elhoztad lelkembe a szívárvány összes színét,

s túl hamar el is vinnéd ?

Nem hagynál mást, mint a hollófekete színű szenvedéllyel megírt

elérhetetlen látomást..!

Csak annyira szeress, hogy elhiggyem, létezem !

Hisz meghalnék százszor is, hogy újra születhessek,

akárhányszor születnék újra, mindig Veled lehessek !

S ha bántanak, vagy bánt az Élet,

felmelegíthessem örökre szíved,

szívem melegével!!!

Csak annyira szeress, hogy elhiggyem, létezem !

Úgy szeress, hogy bőrömbe bőröddel vésd neved,

mint a kristálypohár falán a finom metszet,

de törhetetlenül....!

Ha elém teszed acélerős váz mögé bújtatott érzékeny lelked

szomorú darabkáit,

kérlek, ne védd magad tőlem ily kegyetlenül,

hogy elveszítsem hitem még megmaradt foszlányait..!

Mert így érezve létezni,,, ?

Kérdem magamtól...

- " Van e még reményem szeretve lenni...? "